Európa idei Kulturális Fővárosában pezseg az élet, egymás hegyén-hátán nyílnak a tárlatok (meg persze más érdekes programok is vannak), szinte szusszanni se marad idő. Helyes, bele kell adni apait-anyait, hiszen egy év van megmutatni, milyen kulturált is ez a város, és mennyire megérdemelte a címet. A Pécsi Galéria falain most éppen Rippl-Rónai képei függenek október 17-ig, hogy aztán a zárás után öt nappal már egy másik kiállítás (Bencsik István szobrászművész tárlata) foglalja el a termet.
Igen, a termet. A városközpontban üzemelő galéria ugyanis nem áll sokkal többől. Van egy előtér, ahol jegyet lehet váltani, és művészeti kiadványok között lehet válogatni, ha épp kedvünk tartja. Innen nyílik a kiállítótér, ami egy keskeny, hosszúkás "borospincéből" és egy még keskenyebb folyosóból áll. Ennyi. Ez meg is határozza a vállalkozás méretét: kis hely, kevés kép, melyek a pécsi és a kaposvári múzeumokból származnak. Hogy a kiállítás mégsem okoz csalódást, az Rippli zsenijének és a jó válogatásnak, elrendezésnek köszönhető.
Rippl-Rónai festői pályafutását (a szárnypróbálgatásokat és egy kis müncheni kitérőt leszámítva) Párizsban kezdte, Munkácsy tanítványa-segédje volt, de modernebb szemléletű lévén hamar otthagyta a mestert, hogy saját elvei szerint alkosson. Első festői periódusát fekete korszaknak nevezik, mert mindent a feketéből kiindulva festett. Ezzel kezdődik a tárlat is, és szépen vezet a színesedő, már itthoni enteriőr-képeken és a harsogó kukoricás stíluson át a művész élete végén szinte kizárólagosan használt pasztellkrétákkal alkotott finom művekig. Remekül megfigyelhető a fejlődés menete, és ez a kiállítás egyik legnagyobb érdeme. Egy hatalmas, többtermes tárlaton ez elveszett volna a a főművek érett, átmenetet alig mutató gyűrűjében. Persze itt is van egy-két közismert, az életmű legjobbjai között említhető alkotás: Andrássy Tivadarné finom portréja, a kukoricás Modelljeim kaposvári kertemben és Zorka fekete kesztyűs pasztellképe gondoskodnak róla, hogy a nagyközönség is megtalálja számításait. Az életműben való tájékozódást a pulpitosokon elhelyezett életrajz-részletek és a folyosót és a kiállítóteret elválasztó boltívek egyike alatt vetített dokumentumfilm segítik.
Rippl-Rónai neve mindig is nagy vonzerőt jelentett, most is folyamatosan jöttek a kíváncsi látogatók. Ha nem is hatalmas szenzáció a tárlat, abban mindenképp segít, hogy a pécsiek megismerjék a régiójukban fellelhető Rippl-Rónai-kincseket. Meg egyébként is: Ripplit látni mindig öröm.
Az csak különleges látogatóknak jár :)
VálaszTörlés