Az ördög neve Anna Wintour

Bár nem egészen illik a blog profiljába, amiről most írok, azt hiszem, természetes dolog, ha egy - bármilyen korú - nőt érdekel a divat. Bár nem engedhetem meg magamnak, hogy Carolina Herrera vagy Chanel tervezte ruhácskákba öltözzek, Gucci táskájával az oldalamon menjek bevásárolni (a karfiolt egyébként sem érdekli, mi van rajtam, amikor megveszem), és általában a túl extravagáns, mondjuk McQueenes daraboktól sem vagyok elbűvölve, azért a divat engem sem hagy hidegen. Újságírói végzettséggel meg külön izgalom, ha a divat bibliájának készülésébe pillanthat bele az ember. 

Már maga a film is úgy hirdeti magát, hogy ebben bizony a kőkeményen valóságos ördög visel Pradát.  Tudjuk, Az ördög Pradát visel az a film, amiben Anne Hathaway a Meryl Streep vasökle által szerkesztett divatlapnál gyakornokoskodik. Már ezelőtt is elhangzott a pletyka, és nyilván ezután is el fog, hogy a főszerkesztőnő, Miranda (Streep) alakját nem más ihlette, mint az amerikai Vogue teljhatalmú, ön- és céltudatos főszerkesztőnője, Anna Wintour. (Ez inkább tény, hiszen a film alapjául szolgáló könyvet Wintour egykori asszisztense írta.) Az iMDb (http://www.imdb.com/title/tt0458352/trivia?tr0745303) még azt is hozzáteszi, hogy bár Wintourt nem hívták meg a premierre, a sajtóvetítésen ott volt, tetőtől talpig Pradába öltözve. Most pedig övé a főszerep abban a dokumentumfilmben, ami megmutatja, milyen kemény kézzel küldi a nyomdába a Vogue eddigi legvaskosabb, 2007/szeptemberi számát - ez a The September Issue.

Anna csinos, a koránál jóval fiatalabbnak tűnő (már elmúlt 60 éves!), kedves arcú, kedves hangú nő, aki csodálatos ruhákban jár, és csak mindig tökéletes Louise Brooks bubifrizurája mutat szigorúságot. Egy napos délelőtt belibeg elegáns irodájába, s elkezdődik a szeptemberi szám története ruhaválogatásokkal, fotózásokkal, oldalpárok rendezgetésével, értekezletekkel. Közben Anna birodalmának polgárai(? szolgái?) mondják el, milyennek látják a főszerkesztő asszonyt, s a kép már közel sem olyan bájos, mint amilyennek első látásra tűnik. Anna makacs, erős akaratú, ellentmondást nem tűrő, már-már a kegyetlenségig őszinte főnök, aki képes 50.000 dollárt kidobni az ablakon, ha nem tetszik neki a fotósorozat, s még a legjobb nevű divattervezőknek is megremeg a hangja, ha kollekciójuk közelébe megy. Egy "leány" van a gáton, aki ha hatni nem is képes rá, de ellent mer neki mondani: Grace Coddington, a modellből lett zseniális divatszerkesztő. Az ő csatározásaikból születik meg végül a tökéletes szeptemberi Vogue Sienna Millerrel a címlapon. És hogy miért a szeptemberi szám állt a középpontban? Mert a szeptember a divat januárja: a változás ideje.
.

A szeptemberi szám címlapja

A film elején Anna arról beszél, hogy az emberek félnek a divattól, és azért beszélnek róla lekezelően, mert kirekesztettnek érzik magukat. Ám hiába zseniális nő, ebben téved. Persze mindig lesz, aki vallásos imádattal csügg majd a Vogue lapjain, de aki eddig nem tette, azt ez a film sem győzi majd meg arról, hogy a divat valami felsőbbrendű dolog, amit véresen komolyan kell venni. Persze rengeteg embernek ad munkát és sokaknak szerez örömet, de mi a tétje annak, hogy Siennának mennyire látszanak a fogai? Aki eddig vette a Vogue-ot, Sienna túlzottan kilátszó fogai miatt nem fog lemondani róla, aki nem, annak mindegy, mennyire mutogatja őket a színésznő. Egyszerűen nincs tétje.