Bár a fő-fő-fő "szakterületem" a képzőművészet, és semmi máshoz nem értek igazán (persze ki mondta, hogy ahhoz értek? Na jó. Az egyetem. Papírt adott róla.), mégis egy filmmel nyitom a blogot. A franciák összeszedték Johnny Deppné Vanessa Paradis-t, meg a Lakótársat keresünk óta viszonylag ismert Romain Duris-t, írtak köréjük egy elcsépelt, kiszámítható, de amúgy kedves sztorit, amit megfűszereztek egy nimfomániás barátnővel, egy sármos, gazdag, kedves angol úriemberrel, egy szerb (v)erőlegénnyel és némi monacói luxussal. Ez a Szívrablók. Ezerszer láttuk már, mégis bájosabb és viccesebb, mint némely hollywoodi hasonmása.
A történet: Alex (Duris) nővérével és sógorával abból él, hogy össze nem illő, de ezt be nem látó párokat szakítanak szét, mielőtt a felek végzetesen elrontanák egymás életét. De hogy ez az egész vállalkozás ne tűnjön teljesen erkölcstelennek, van egy fontos előírás: boldog párokat elszakítani tilos. Ekkor jön a megbízás: a szépséges(? Ízlés dolga...), boldognak tűnő Juliette-et (Paradis) kellene elválasztani tökéletes és szintén boldog angol vőlegényétől. És mivel a szigorú szabály ellenére is van az a pénz, elkezdődik a hajsza a menyasszony kegyeiért. Láttunk már ilyet? Bizony. De legalábbis hasonlót. Ilyesféle volt a magyar borzalom, az S.O.S. szerelem!, esküvő nélkül. Hollywoodból az Álljon meg a nászmenet! (bár itt a vőlegény elcsábítása nem sikerült), a Shrek első része és a Szeretném, ha szeretnél ugrik be, de kis fejtöréssel biztosan tudnánk még címeket sorolni a "menyasszony az oltár elől lép le új pasijához/új pasi az oltár elől menekíti ki szerelmét" témában. Miben volt ez mégis más? Európaibb, sikkesebb, és ötletesebben használta fel a Dirty Dancinget, mint a táncos film "második része", a Havana Nights. A színészek pedig tudnak játszani: elhitetik, hogy őket bizony tényleg egymásnak teremtette a forgatókönyvíró.
A Szívrablók a világot nem váltja meg, nem forradalmasítja a romantikus vígjátékokat, de megnevettet, és sötét téli délutánokon is emlékeztet arra, hogy lesz még nyár és napsütés.
És egy utóirat: én hozzámentem volna az angolhoz. Romain Duris bármilyen jó színész is, annyira ellenszenves arcú, hogy nincs az a bájital, amivel el tudna csábítani.
A Szívrablók a világot nem váltja meg, nem forradalmasítja a romantikus vígjátékokat, de megnevettet, és sötét téli délutánokon is emlékeztet arra, hogy lesz még nyár és napsütés.
És egy utóirat: én hozzámentem volna az angolhoz. Romain Duris bármilyen jó színész is, annyira ellenszenves arcú, hogy nincs az a bájital, amivel el tudna csábítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése