Emma vs. Emma

Jane Austent azért olvas és néz az ember, mert okosan és néhol humorral szól butuska szerelmi ügyekről. Mindig lehet drukkolni, hogy a főhősök egymásra találjanak, aztán örülni, amikor megteszik. Igazi kikapcsolódás, mégsem érzi úgy az ember, mintha agymosást végeznének rajta. A BBC-s és a 2005-ös Keira Knightley-s Büszkeség és balítélet is nagy kedvencem, és most van egy újabb. De kezdem az elején. 

Az [origo] könyves blogjának Austen-filmekről szóló írása (http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20100906-a-tiz-legjobb-jane-austenfilm-buszkeseg-es-balitelet-ertelem-es.html) miatt olthatatlan vágyat éreztem, hogy azonnal beszerezzem és megnézzem az Emma legújabb, 2009-es, BBC-féle adaptációját, Romola Garaival a főszerepben. Majd amikor ez megtörtént, azonnal meg kellett néznem a régebbi (1996-os), Gwyneth Paltrow-s  változatot is - az összehasonlítás végett. Hát, a BBC-é nyert. 

Röviden a történet: Emma okos, szép, kedves, kissé szertelen és elkényeztetett leány, aki azzal foglalja el magát Londonhoz közeli otthonában, hogy összeboronálja ismerőseit. A jól működő "vállalkozásnak" azonban rossz vége lesz, amikor új barátnőjét próbálja kiházasítani. Aztán feltűnik még a színen két másik szereplő, a szálak összekuszálódnak, s Emma már egészen elképesztő kombinációkban töri a fejét, míg végül maga is szerelembe esik. Persze sokkal bonyolultabb az ügy, hiszen 4 órás sorozatot sikerült forgatni róla, de nagyjából ez a lényeg. Ez a filmekből is rendben kiderül, ám 4 órában olyan párhuzamok is felszínre kerülnek, amikre következtetni sem lehet abból a 121 percből, amibe Gwyneth Paltrow-t zsúfolták. Ebből is látszik, hogy Hollywood szándéka megint az volt, hogy valami sikeresből csináljanak egy sokkal látványosabb-sikeresebbet. 

De nemcsak emiatt jobb a BBC változata. A főszereplőnőt is jobban sikerült eltalálniuk. Gwyneth Paltrow túlságosan karót nyelt, gőgös, és cseppet sem szeretnivaló. Lehet, hogy a szinkron volt rossz, de ahogy dirigált mindenkinek, az már-már az általa is kevésre tartott Mrs. Eltonhoz tette hasonlóvá. Arról nem is beszélve, hogy Gwyneth csak 24 éves volt, amikor a 21-22 éves Emmát eljátszotta, a 27 éves Romola Garai mégis sokkal hihetőbb 21 évesnek. 

Gwyneth Paltrow és Toni Collette

És nemcsak korban hihetőbb. Az ő Emmája, bár ugyancsak tisztában van saját rangjával, mégis kedves, derűs, elhisszük, hogy amit tesz, jó szándékból teszi, és amikor rosszra fordulnak a dolgok, tényleg bánja meggondolatlanságát. Pontosan ilyennek kell lennie Emmának, ezért szeretjük. 

Romola Garai és Jonny Lee Miller

A BBC változatában több szerepet kapott Emma bogaras apja is, akit Michael Gambon alakított remekül. Ezenkívül Mr. Eltont is jobban sikerült kiválasztani, amennyiben tényleg vonzó férfinak kell tekintenünk - bár Blake Ritson kivert kiskutya tekintete nem a legférfiasabb, ő maga mégis szemrevalóbb, mint szegény Alan Cumming. Jane Fairfaxet is egy sokkal törékenyebb lány játssza itt, mint Gwyneth mellett, ahol legalább 30 évesnek (megnéztem, a színésznő pont ennyi volt!) és harcra kész spártai amazonnak nézett ki, holott Jane csendes, visszahúzódó, beteges ifjú hölgy. Ewan McGregor még nem is lett volna rossz Frank Churchillnek, de az a haj...! Mrs. Elton pedig hiába kellően idegesítő, ha túl idős a szerephez. Az új Mrs. Elton fiatal, és bizony arrogáns kis teremtés, amilyennek lennie kell. Egyedül Miss. Bates-t kellene kicserélni a '96-osra, mert ez az új valóban sajnálatra méltó, és nem nevetni valóan szánalmas, mint a másik. A többi fontos szereplő, így Mr. Knightley, Harriet Smith és Mrs. Weston itt is, ott is jó választások voltak. 

Összefoglalva: az új Emma sokkal jobb, és ha újra kedvem támadna Emmát nézni, inkább azt venném elő. Lehet, hogy két órával hosszabb, de annyival többet is ér.