Egy tizenegy éves kisfiúval kezdődött, akiről kiderült: varázsló. Meg persze az is, hogy ő a kiválasztott, akinek meg kell küzdenie a gonosszal, hogy megmentse a varázsvilágot. És ami eleinte csak játék volt, pálcákkal hadonászás és ismerkedés a furcsábbnál furcsább lényekkel, egyre fenyegetőbbé és véresebbé vált. Első olvasóival együtt nőtt fel Harry Potter, történetének úgy kellett folytatódnia, hogy a horroron-thrilleren nevelkedett kamaszok és fiatal felnőttek is dobogó szívvel, körmüket rágva olvassák a köteteket.
Így változtak a regényből készült filmek is. Míg az első két rész adaptációját egy nyolcévesnek is attól félve mutatnám meg, hogy fél óra után elunja magát, a harmadik résztől határozott javulást mutat a sorozat, az ötödik már kifejezetten szép vizuális megoldásokkal varázsol, és ezt a jó szokását megtartja a továbbiakban is. Ami viszont probléma, hogy az egyik résznél sem rövid játékidőbe egyre kevésbé fért bele az egyre vaskosabb kötetek cselekménye - és bizony ismernie kellett a varázsvilágot annak, aki jegyet váltott a filmekre. Ezt a problémát áthidalandó a várva várt hetedik részt egy nyolcadikkal toldották meg. A Harry Potter és a Halál Ereklyéi két részben került/kerül a mozikba, és lehet vitázni, hogy ez marketing fogás, vagy a nézőnek is jobb, de inkább mind a kettő: két részben több pénzt hoz, ám több is fér bele a filmbe, és a varázslat is tovább tart - de legalábbis júliusig.
A 7/1. addig is bizakodással tölt el, hogy a finálé méltó befejezése lesz a sorozatnak. Bennem valahogy úgy maradt meg a regény első fele, hogy Harryék erdőből hegyre, hegyről erdőbe költöznek, miközben sokat gondolkodnak, és közben kevés az akció. Hát - tévedtem. A sok izgalom közepette néha jól is esik, amikor a szereplők éppen csak beszélgetnek, a Horcruxok megtalálásának, elpusztításának módját keresik, vagy magányosan szomorkodnak. De alig van megállás, attól kezdve, hogy a Főnix Rendjének tagjai kihozzák Harryt nagybátyja házából, csak pörögnek az események, és amikor épp van egy kis pihenő, az is arra szolgál, hogy a következő menekülést készítse elő. És közben lehetetlen nem észrevenni, hogy a szereplők felnőttek. Már rég nem az a legnagyobb problémájuk, hogy büntetés nélkül túléljék Piton professzor következő bájitaltan óráját, vagy hogy megnyerjék a házi kviddics kupát, hanem hogy saját és szeretteik életét mentsék. Ez a színészeket is nagyobb kihívás elé állítja, és már régóta kérdés, vajon melyik, a sorozatban felnőtt szereplőből lesz igazi színész. Ahányan eddig írtak erről, annyiféle véleményt olvastam - és igyekszem gyorsan elfelejteni mindet. Nekem ugyanis mindhárman teljesen megfeleltek - lehet, hogy csak megszoktam őket, és nyilván egyik alakítás sem volt Oscar-díjas, de egy pillanatra sem hittem, hogy amit ők eljátszottak, az ne történhetett volna meg valójában. Egy mezei mozinézőnek, azt hiszem, ez elég.
Ó, és persze ki ne maradjon a legjobb jelenet: a három testvér meséje. Zseniális! Követelem, hogy az egész Bogar bárd meséit csinálják meg így. Gyönyörű, ötletes, vászonra kívánkozó betét volt az élőszereplős folyamban.
Ó, és persze ki ne maradjon a legjobb jelenet: a három testvér meséje. Zseniális! Követelem, hogy az egész Bogar bárd meséit csinálják meg így. Gyönyörű, ötletes, vászonra kívánkozó betét volt az élőszereplős folyamban.
A rész a történetnek egy nyugalmasabb pontján, egy nagy menekülést követő megpihenésnél ér véget, így az ember nem a haját tépve (bár igen szomorúan) jön ki a moziból. Viszont tudjuk, hogy még nincs vége, és ami ezután jön, keményebb és persze látványosabb lesz, mint az eddigiek. Csak júliusig kell rá várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése